Innen üzenném, hogy a jó fittyfenéjét annak, aki kitalálta, hogy a P. pelenkán cuki állatfigurák vigyorogjanak a gyerekekre, annak meg pláne, aki a csomagokba csak három bocisat rak és barikásból a legtöbbet. Hogy miről is van szó?
Onnan kezdeném, hogy a mai nap annyira, de annyira tökéletes volt, hogy már kezdtem gyanakodni valami vihar előtti csendre. Ma Lilusnak különösen jó napja volt (a többi sem rossz, csak néha becsúszik ez meg az :) ), az égiek mentesítették mindenféle dacos, makacs viselkedéstől, és már annyira nagylányos és komoly volt, hogy majdnem megkönnyeztem. Első szóra jött, öltözött, evett (külön széken, nem az ölemben, mint pár napja szokásává vált), segített rendet rakni, nem hadakozott a babakocsi ellen, a boltban nem pakolta szét a fél cipős részleget, hajmosásnál egy hangja nem volt stb. Szóval a tündér énjét villogtatta egész nap. Este aztán megérkezett a vihar, amiben én is hibás vagyok. Itt lép képbe a pelenka. Az egyik rigolyája mostanság, hogy nem mindegy milyen pelus borítja a Tisztelt Popóját. Az abszolút első, a boci fejes, ezt követi a csirkés, majd a cicás, a kutyás és legvégső esetben a barikás. Rutinos vagyok már, mert általában megmutatok neki kettő darabot és abból választhat. Ma este azonban olyan jól elvolt pelenkázás közben, hogy nekem se tűnt fel, hogy nem választottunk, csak kikaptam egyet a fiókból és ráadtam. Neki viszont eszébe jutott, mikor már teljesen felöltöztettem. Azonnal meg kellett nézni, hogy mi van rajta és hát ennél jobban mellé sem nyúlhattam volna, mert persze hogy barikás volt. Lefutottunk pár Bocisaaat!, Nincsen bocis, mert ma elfogyott., De bocisaaat!, De nincsen bocis, mert ma elfogyott. kört, majd a fiókba is betekintést nyert, hogy végre maga győződjön meg az én állításomról, és ekkor tört csak ki a vihar igazán, mert vajon mi figyelt felül, egy csirkés, ami ugyebár a második kedvenc, amit azonnal megkaparintott. És igen, voltunk annyira galád szülők, hogy próbálkozást tettünk a lebeszélésre, mert mégiscsak legyen már mindegy, hogy mi lapul pizsama alatt, de nem volt. Volt azonban zokogás igazi könnyekkel és teljes kétségbeesés (miközben el nem eresztette a zsákmányt), így végül a nyugodt elalvás érdekében csak lecseréltem az áhított darabra. Az eredmény, azonnali megnyugvás és álomba merülés, ami remélem kitart reggelig, hogy kipihenten ébredjen, mert ugyebár holnap lesz az első bölcsis nap. Azt hiszem a gondozónők is felköthetik a bugyijukat, mert ez a csaj nem lesz piskóta! :)
A bölcsivel kapcsolatos aggodalmaimról pedig úgy döntöttem nem nyavajgok itt, hanem lerendezem magamban. Egyébként már nem is aggódom annyira, inkább csak nehezen engedem el az elmúlt két évet. Nem csodálkozom, hogy Lilus ilyen hullámzó hangulatban van, elég valószínű, hogy csak azt tükrözi vissza, amit rajtam lát. :S Jobban kellene igyekeznem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése