Hagyományok folytatása

Mint azt korábban már említettem a családból három lány is jár a helyi néptánc egyesületbe. Jó látni, hogy mindegyik megtalálta a helyét ebben a jó kis közösségben. Szeretik és minden elfogultság nélkül mondom, jól is csinálják. Kisváros lévén sajnos nem sok választása van a gyerekeknek, hogy hová járjanak, ha hosszabb távra terveznek, olyan meg pláne nem, ahol nem csak a hajtás és a kemény edzések a lényeg, hanem a jó hangulat és a szórakozás is belefér. 

Már régen elhatároztuk, hogy majd a gyerekeinket a néptánccal biztosan megismertetjük, és ha kedvük lesz hozzá támogatjuk őket, de persze ha más irányba mutatnak érdeklődést nem lesz ellenvetésünk. A néptáncot nálunk a Lilus korabeli gyerekeknél kezdik tanítani, ami inkább a Csiri-biri tornára vagy a Ringatóra hasonlít, de a közösségformálás már itt elkezdődik, mert az azonos korosztályba tartozók egy csoportban szoktak maradni, csak az évek során számos taggal bővülnek. A múlt héten indult egy foglalkozás, amibe hétfőn mi is becsatlakoztunk. Háromnegyed óra éneklés, mozgás és ölbeli játék. Lilusnál csak Rolika barátja volt kisebb, de nem ők voltak az egyetlenek, akik leginkább csak szemlélődtek, de aktívan nem vettek részt a foglalkozáson. Lili sírdogált kicsit, így nem erőltettem semmit, végig a kezemben volt, én csináltam amit kellett, ő meg figyelt. Egyébként is az a fajta gyerek, aki idegen helyen először csak felméri a terepet és az embereket aztán ha mindent rendben talál és biztonságosnak érzi, akkor bevonódik az eseményekbe. Igazából érdekelte a dolog mert nem szaladt el, nem verte ki a hisztit, pedig ezeket megteszi, ha valami nagyon nem kedvére való, így szerintem próbálkozunk még. Az is biztató, hogy ma, amikor az épület előtt elhaladva meghallottuk a zenét (a  nagyobbak próbája volt) azonnal lelkesen kiabált, hogy néni, zene, tánci-tánci. Talán a bölcsibe szoktatást is megkönnyíti majd, hogy addigra egy kis közösség tagja lesz, főleg, hogy ismerős gyerekek is vannak, akikkel együtt fog odajárni. Mostanában magához képest elég félénk lett, van, hogy rá sem lehet nézni, főleg idegeneknek és néhány családtagnak, mert azonnal nyafogni kezd, és belém bújik. Gondolom ez is egy időszak, és talán ezen segít neki túllendülni az, hogy társaságba jár és nem csak a megszokott emberekkel találkozik. Majd kiderül! Addig is itthon hallgatjuk a már jól bevált Alma és Gryllus számokat, na meg az én kedvemért a Csík zenekart. :)