A héten nyílt napot tartottak a bölcsiben, mert így évkezdésre készen lettek a felújításokkal, és nagyközönség előtt tartották az ünnepélyes megnyitót. Zsuzsi barátnőmmel kaptuk a csemetéinket és mi is elmentünk megnézni az immáron Ciróka Bölcsőde nevet viselő intézményt. Én ugyan nem láttam az eredeti állapotokat soha, de raktak ki, ilyen volt-ilyen lett képeket és azt kell mondjam, csak tátottam a számat. Döbbenetes a változás! Az utolsó szegtől kezdve a játékokon keresztül az udvarig, mindent felújítottak. Ez a pénz most végre tényleg oda jutott ahová kellett. Ha minden állami intézmény legalább így nézne ki (alap lenne, szerintem), akkor a magán óvodák azt hiszem felköthetnék a gatyájukat. Persze a szolgáltatás minőségét még nem ismerem, de egyelőre az is elég, hogy Lili leendő gondozónőiről csak jókat hallottam. Lilus és Rolika persze azonnal bevették magukat a játékok közé, édesek voltak, ahogy azt nézegették mihez is nyúljanak először. Simán elvoltak egy órát bent, majd az udvaron úgy, hogy gyakorlatilag néha megnézték ott vagyunk-e, aztán játszottak tovább. Lilit végül a homokozóból kellett már kiszedni, hogy elbírjunk indulni. Annyira elvoltam én is a bámészkodással, hogy bent elfelejtettem fényképezni, így csak indulás előtt örökítettem meg őket.
 |
| Csak lazán! |
 |
| Rolikával |
 |
| Ádámmal |
Voltak és még vannak is aggályaim a bölcsibe járással kapcsolatban, de most egy kicsivel kevesebb lett. Látom, hogy nap mint nap mennyit fejlődik és pont ezért aggódom is néha, hogy tudok-e én neki elég, számára hasznos ingert biztosítani. A bölcsi erre is jó lesz, mert vannak ugyan ismerős gyerekek, akikkel összejárunk, de azért egy igazi közösségbe járás mégiscsak más lesz. Remélem. Persze én is felnőttem anyukám szoknyája mellett, de az is egy más világ volt. A mai gyerekek eleve mintha több ingert igényelnének. Viszont annak sem vagyok híve, hogy két éves korára már hetente több foglalkozásra járjon, idegen nyelven beszéljen és táncikáljon. Ráér ez majd az óvodában, de akkor is mértékkel. Szóval efféléken vívódom mostanság. Addig is, van még négy hónapunk szinte csak együtt, igyekszem nem sokat töprengeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése