Az öltözködésről

Lili is, mint általában a legtöbb gyerek, ha muszáj akkor menekülőre fogja, de ha kénye-kedve úgy tartja, bármit magárra aggatna. Kedvencek a cipő, sapka és mindenféle kiegészítő (ebbe a kategóriába, akár bugyi, gatya fejre húzogatása, vagy melltartó táskaként való karon lóbálgatása is belefér). Csodálkozom is, mert stílusra szerintem nem a habos-babos csajos vonalat erősíti, hanem inkább a sportosan nőiest. Anyukám szerint olyan lesz a lány, amilyenre az anyja neveli. Lehet van benne valami, én is inkább a második kategóriába tartozom. 

Nagy örömömre és büszkeségemre már az önálló öltözködéssel és vetkőzéssel is egyre többször próbálkozik, a zoknit nadrágot például már ügyesen leveszi, a pólókba belebújik, de a kéz ujjakba dugásánál inkább felmérgeli magát. Ez mondjuk jellemző mostanában mindenféle sikertelen művelet kapcsán.:( Ha viszont sikerül valami, akkor rém büszke magára és be is mutatja a tudományát minden jelenlévőnek. Fejlődik az egója, na!

Az évszakváltással (bár ez a 35 fok nem ezt bizonyítja) megérett a ruhatára egy kis újításra. Meg azért is, mert a sok-sok kölcsönkapott ruhakészlet méret és szezon ügyileg is igen megcsappant. A ruháit eddig is legfőképpen a turkálóban fellelhető kincsek tették ki és tervezem is az újabb beszerzőkörutakat, csak eddig még tele volt nyári ruhákkal, most viszont ott is megjelentek az őszi-téli darabok. Mivel azonban kell egy pár  új is, a hétvégén kilátogattunk Szabadkára. Mondjuk ott inkább magunknak sikerült vásárolni, de azért ő is kapott egy-két dolgot. Ez a kedvencem:

Tegnap pedig Halasra mentünk egy bababizományiba, amiről itt nálunk csodákat regélnek. A szám éppen nem maradt tátva a kínálat láttán, de sikerült három szoknyával, egy kabáttal és egy majdnem otthagyott sapkával eljönni. A sapkát először én szúrtam ki neki, de nem akarta (ki érti?) felpróbálni, aztán mikor eljöttünk a sógornőm vissza akarta rakni a többi közé, erre Lilus kikapta a kezéből, már húzta is a fejére és vágtatott ki a boltból. Úgy kellett visszarángatni, hogy az árát megnézze az eladónő. Kemény 300 ft volt, ha egyszer nem veszi fel csak játszik vele, akkor is megérte. Így dől el a szerelemruhák sorsa! :) 

Később a Tesco ruhaosztályán kötöttünk ki, ahol féláron volt mindenféle csini ruha, így sikerült kardigánokat, pólókat és zoknikat beszerezni. És még közel sincs meg minden, ami szükséges. :( Minden bizodalmam a turkálóban van, már csak idő kellene, hogy elmenjek. Meg egy bébicsősz (jelentkező ezer), mert Lilus mostanában nem a türelméről híres. A babkocsiban nem ül meg, ha állunk, ha kiveszem, akkor meg folyton elrohangál, ami nem lenne baj, de akkora a turi, hogy szinte sosincs a szemem előtt, és sajnos könnyen kiszaladhat az utcára is.

A fent említett sapka

 Édes, ahogy hagyja magát fotózni, képes percekig pózolni. Ez is egy új dolog nála, imádom! :D