Jó pár éve már, hogy évente kétszer-háromszor jelentkezik a derékfájásom. Egy rosszabb mozdulat után érzem egy pontban az éles fájdalmat, valami becsípődésfélét, aztán pár napig elég nehezen mozgok, de ahogy jött úgy el is múlik. A szülés és a szoptatás következményeként azonban egyre rosszabb lett. Jobban mondva már amikor Lilivel várandós voltam akkor is fájt, kb. a 10. héttől kezdve. Nem volt elviselhetetlen, de sokszor nem volt mindegy mit és hogyan csinálok. El is mentem akkor egy csontkovács-masszőrhöz és jobb is lett, de csak egy kis ideig, aztán újra jelentkezett a fájdalom. Aztán pár hét múlva még az ortopédiára is elmentem, és egy igen neves, de igen bunkó modorú orvoshoz volt szerencsém, aki persze nagy flegmán meg is jegyezte, hogy biztos csak a megnövekedett terhem miatt van. Aha, persze! Terhesség előtt is és már a 10. héten? Erről ennyit! Nem is foglalkoztam vele tovább, én is reménykedtem, hogy szülés után jobb lesz. Nem lett, de legalább nem állandóan fájt.
Két hete talán, hogy egy nagyobb tüsszentés közben éreztem a szúrást, majd másnapra már az egész derekam beállt és azóta is nehezen mozdultam bármiért is. Felmerült újra a masszíroztatás, mert persze nem javított a helyzeten az sem, hogy a majd 12 kilós Lilus popsit is emelgethetem, cipelhetem, mert a fent nevezett kisasszony pár hete újfent nagy igényt tart rá. Ma aztán az ölembe pottyant a lehetőség Ferkóm egyik kollégája által, aki hasonló probléma miatt pár napja még felállni is alig bírt, de a bátyja, aki történetesen masszőr, rendbe hozta. Ferkó le is beszélte vele gyorsan, hogy erre én is befizetnék akár most azonnal. Éppen ráért, így csak össze kellett kapnom magam és már mehettünk is. Jaj, de nagyon jó volt! Tele volt a derekam és a hátam csomókkal, amiket szétmasszírozott, és szerencsére az is kiderült, hogy nincs gerincsérvem, amitől már pedig én is kezdtem félni egy kicsit. Előre szólt, hogy fájni fog és sikítozzak nyugodtan, de amikor hangomat se hallotta megkérdezte, hogy ez nekem nem fáj? De, fáj, azonban a szülési fájdalmakon nekem csak a fejfájás tesz túl, a többi már kéjutazás. Tényleg nem fényezni akarom magam, még ha úgy is tűnik, de szerintem a fájdalom küszöböm mindig is elég nagy volt, és a szülés óta ez csak erősödött. Családi vonás ez nálunk. Sok mindent másképpen élek meg azóta, a fájdalom az egyik. A lényeg, hogy most jól érzem magam, és biztosan lesz holnapra izomlázam, de az meg nem baj, mert érzem, hogy vagyok. Persze élhetnék még egy kicsit tudatosabban, mert mondjuk, ha nem lennék ilyen lusta disznó, akkor jógázhatnék újra, vagy akár kijárhatnék futni a száz méterre lévő sportpályára, vagy teniszezhetnék a húsz méterre lévő teniszpályán (bár ez nem hiszem, hogy az én sportom), vagy legalább úszhatnék (ha tudnék rendesen), de az vagyok és ennek megvan a maga következménye.
Hab a tortán a mai napra, hogy végre esik az eső! Remélem még fog is pár napig, hogy jól elverje a polleneket! Ez a kívánságom minden allergiásnak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése