Főtéri Sokadalom

Ez a neve az immáron 19. éve megrendezendő kis rendezvénysorozatnak a városunkban. Szokás szerint erre szeptemberben kerül sor, de most az eddigiektől eltérően az első hétvégén és nem a másodikon. Ez annyiból volt szerencsés, hogy évek óta a műsorok nagy részét megzavarta az eső, vagy elmosta rendesen. Egy héttel előtte pedig mindig ragyogó idő volt, mint most is. Ennyit az időjárásról.

Pénteken még nem igazán a buli hangulatról szól a történet, inkább csak kiállítás megnyitók vannak és egy-két műsor a színpadon. Mivel családunk három kislány és nagylány tagja táncol a különböző néptánccsoportokban, így már pénteken is volt számunkra érdekes program. Előtte azért beugrottunk még egy fotókiállításra, ahol egy helybéli srác tájképeit és gyerekfotóit néztük meg. Tehetséges, semmi kétség, egyszer talán még felkeressük ez ügyben. Visszatérve a néptánchoz, a műsor este fél nyolcra volt meghirdetve. Persze ez nekünk pont a vacsora és fürdés idő, de mivel nagyon szerettük volna megnézni a lányokat, úgy döntöttünk Lili elég nagy már ahhoz, hogy a jól bevált napirendjén módosítsunk egy kicsit. Nem járunk ilyen esti programokra, gondoltuk ezt is ki kell próbálni. Késő délután megfürdettük, megvacsoráztunk, majd besétáltunk a központba. Jól tettük, minden szempontból megérte. A műsor fergeteges volt, szokás szerint, a lányok pedig ügyesek és szépek, mint mindig. Én nagyon büszke lennék, ha egyszer Lilit is köztük látnám táncolni. Persze csak, ha kedve lesz hozzá. De ha esetleg go-go táncos lesz, valószínűleg akkor is az lennék. :) Rázta a kis hátsóját a zenére és egész jól bírta a strapát. Egyszer megszundított a kezemben, de végül kibírta ébren a műsor végéig, úgy fél tízig, tízkor pedig már az igazak álmát aludta itthon. 

Szombaton délelőtt itthon pihentünk, majd a délutáni alvás után megint útra keltünk, mert több program is érdekelt bennünket. Volt Caramel koncert, Abba Sisters és Lola is eljött, mondjuk a legkevésbé miatta mentünk. Na de neki is van persze közönsége, mi viszont inkább csak a távolból hallgattuk. Közben elmentünk pónilovakat nézni és az ugrálóvárban tomboló gyerekeket. Még Rolikával is összehoztunk egy randit és együtt nézelődtünk a kirakodóvásárban. Sajnos az ő korosztályuknak nem volt program, de azért egész jól elvoltak a bámészkodással is. Hat körül hazajöttünk fürdeni és vacsorázni, majd visszamentünk a városba, mert elhoztak ide egy jó kis brazil szamba show-t, ami tényleg meglepően jó volt, majd fellépett Wolf Kati, aki meg aztán lehengerelt bennünket a hangjával. Nekem nagyon tetszett, főleg, hogy élőben énekelt. Lili itt már feladta a küzdelmet a fáradtsággal és teljesen beájult a kezemben. A későbbi tűzijátékot már nem vártuk meg, nem akartuk, hogy a nagy durrogásoktól Lilus megijedjen. Jövőre talán már azt is megnézzük együtt.

Wolf Kati fanok

A háromnapos rendezvény utolsó programja a vasárnapi búcsú, ami a reggeli misével és az ünnepi körmenettel indul. Aztán szépen lassan a búcsú helyszínét ellepi a pörögni-forogni vágyók hada. Mi a délutáni szieszta után szoktunk kimenni, de inkább csak bámészkodni. Most viszont ugyebár van egy gyerekünk és hát csak ki kellett próbálni vele legalább egy forgót. Én voltam a szerencsés, aki felpattant egy paripa hátára Lilivel. Azt nem mondom, hogy veszettül élvezte, de megeresztett egy-egy mosolyt, és néha kiintegetett az apjának. Kicsit bágyadt volt még a két órás alvás után.

Nem vesztettem el a fejem, csak ez az egy kép készült, és annyira durva volt, hogy mindenki érdekében inkább levágtam. :)

Összességében teljesen jól alakult a hétvége, de ma estére már biztos nagyon elege volt a ki Csibimanónak, mert több, mint egy órás procedúra után sikerült elaludnia. :(  

Holnaptól pedig jöhetnek a jól megszokott hétköznapok.