Tegnap kicsit (nagyon) megijedtem, mert Lilus ebéd után elkezdte fájlalni a bal kezét, és fogalmam nem volt mi történhetett vele. Délelőtt még nem volt baja, ebédnél sem tűnt fel hogy fájna neki, csak amikor mostam a kezét akkor szólt, hogy Aja fáj, fáj! és elkezdett sírni. Nem látszódott rajta semmi, de ijesztő volt, ahogy egyik pillanatról a másikra alig mozgatta és nem fogott meg vele semmit. Felkaptuk gyorsan és mentünk az orvoshoz, persze a mi doktornőnk pont most van szabadságon, de a másik gyerekorvost sikerült még elcsípni. Megvizsgálni nem igazán sikerült, mert nagyon sírt és nem akarta megmutatni a kezét, menekült volna minden irányba. Végül elküldtek minket röntgenre, de szerencsére nem találtak semmit. Ott nagyon bátran és ügyesen viselkedett, Ferkóm okosan lekötötte a világító gombok tanulmányozásával. Mivel beteg sem volt mostanában a doki szerint egy korábbi esésből vagy ütésből maradhatott valami. Kapott Cataflam cseppet és estére már javult a helyzet, ma pedig úgy tűnik semmi baja, használja mindkét kezét rendesen és nem is fájlalja. Rejtély!
Kicsit kellemetlen volt a doki kérdezősködése, mert érezhető volt, hogy arra is irányult, nem-e mi csináltunk vele valamit. Rossz helyzet ez, mert az ember zavarba jön, aggódik és a bizonytalansága miatt gyanús lehet. Nem azért jegyeztem ezt meg, mert haragszom érte a dokira, neki természetesen ez a dolga, csak kényelmetlen helyzet na. Mikor még dolgoztam kellet néha hasonló kérdéseket feltennem, és az sem volt jó érzés, még akkor sem ha tudtam, hogy az én gyanúmnak biztosan van alapja. Lelkiismeret furdalásom így is van bőven, hogy mit nem vehettem észre, mikor történhetett vele valami. A lényeg, hogy jobban van, én meg próbálok résen lenni.
Ma már egyedül öltözködött. :)
Óóó, imádom ezeket az egyedül öltözködős dolgokat! :D Éljen újra a hippi stílus! :D
VálaszTörlésReménykedem is nagyon, hogy később sem lesz habos-babos bugyirózsaszín csaj! :D
VálaszTörlés