Mindenféléről

Úgy ültem le tíz perccel ezelőtt a gép elé, hogy na akkor most pótolom a hiányosságaimat és most aztán mindenről beszámolok, de megint csak ott tartok, hogy nem áll kezemre a billentyűzet. Azért próbálkozom, valószínűleg megint csak kuszaság lesz belőle.

Lilust a héten szabadságoltuk a bölcsiből, mert betegeskedik egy kicsit. Igazából, mióta oda jár folyton orrfolyós és köhögős, de nem rohangáltam vele a dokihoz, mert ezenkívül más baja sem volt és a gondozónők is azt mondták, hogy ettől még ne maradjon otthon, mert a beszoktatásnak sem tesz jót, ha folyton megszakítjuk. Megjegyzem ez csak gondozónő függvénye, mert egy másik csoportban kifejezetten kérik, ha tüsszent kettőt a gyerek, azonnal vigyék haza. Hétfőn azonban Lilit is elég ramaty hangulatban és begyulladt szemmel hoztam el, így végül mégiscsak elvittem orvoshoz. Szerencsére nem lett betegebb, kapott szemcseppet, amit persze kár volt kiváltanom, egyrészt mert ketten is kevesek lettünk volna a csepegtetéshez, másrészt mert simán a kamillatea is rendbe hozta. Kicsit örültem, hogy maradt, mert több időnk volt kettesben lenni, amire úgy láttam neki is szüksége volt, nekem meg pláne. Jövőhéten már szeretném vinni, hogy mire én is megyek dolgozni, újra belerázódjon a bölcsis hétköznapokba. Gyógyulgat, úgyhogy erre minden remény megvan. 

Közben a héten én is megtudtam (már a munkahelyemtől független emberektől is hallottam!) végre hivatalosan (mert rákérdeztem!), hogy nem ugyanabba a munkakörbe megyek vissza, mint amiből eljöttem. Két héttel a kezdés előtt ez azért korrekt, nem? A munkával kapcsolatban nincs problémám, szeretném csinálni, csak mindent újra kell tanulnom és nem bántam volna, ha kicsit nyugodtabban kezdődik a gyerekes-háztartásvezetős-munkás életem. Ezt dobta a gép, kezdenem kell vele valamit és ennyi. 

Rendbe kellene rakni magamban is sok mindent, mert az utóbbi napokban úgy érzem kissé lemerültem. Szellemileg, fizikailag, érzelmileg, mindenképp. A híresen tökéletes vérnyomásom például napok óta a béka segge alatt van, a kedvem nagyon hullámzó, néha szúrok mint egy sündisznó (ennek egy szomszéd is kárát látta a héten, de megérdemelten!!!), és úgy érzem bujkál bennem valami nyavalya, mert három napja folyamatosan fáj a fejem, és már a torkom is. Talán az sem ártana, ha többet aludnék, de ez meg azon kívül, hogy Lili egy ideje megint nagyon zaklatottan alszik, igazából csak rajtam múlik. A magam elemezgetése közben arra is rájöttem, hogy valószínűleg engem sem kerül el a hírhedt PMS. Már nem először fedezem fel magamon a tüneteket. :S Francba!

Lilus is napi szinten próbálgatja a szárnyait, hol szelídebben, hol idegtépően és rengeteg türelemre lenne szükségem. Igyekszem megértő lenni, de néha tényleg nehéz bizonyos helyzetekbe eldönteni, mit is tegyek, hogy ne nőjön a fejemre, de a bizalom megmaradjon. Vagy nagyon simulékony, vagy olyan mint egy betörhetetlen kiscsikó. Egyébként csodálom és szeretem is ezt a kettősséget benne. Pillanatok alatt tudja változtatni a színét. :) 

Kreatívkodtunk is az elmúlt napokban. Az egyik legtutibb dolog, amire rátaláltam, az a levegőn száradó gyurma. Virágéknál találkoztam vele először, és már akkor rákerestem a neten, de az ára akkor visszatartott az azonnali beszerzéstől, mígnem a két héttel ezelőtti szegedi kiruccanás alkalmával a Cora -ban szembejött velem kettő zacskó (nyolc szín) leakciózott gyurma, mindösszesen hatszáz forintért. Hát persze, hogy nem hagytam ott! Csak ajánlani tudom, mert könnyű és jó vele dolgozni, alig használtunk belőle és máris egy csomó mindent készítettünk. Íme a legjobbak: 

Készült kettő guriga nyuszi és egy húsvéti girland, melyeknek az ötlete Levendulalánytól származik. A nyusziknak még tervezem a sorozatgyártását a jövő hétre, mert valami azt súgja erre téved majd pár locsolkodó gyermek. :) A nyuszik alapja wc papír guriga, amit fehér akrilfestékkel festettem le, a fülek, kezek, lábak dekorgumiból vannak (színes karton is megteszi) és ragasztópisztollyal rögzítettem. Az arcukat alkoholos filccel rajzoltam meg, és egy kis vattát ragasztottam a füle tövébe. Jó ötletet adott Levendulalány azzal, hogy egy actimeles flakon pont belefér a gurigába és így kis virágokat is lehet belerakni. 

A girland eredetileg születésnapi volt, de gondoltam miért ne lehetne akár húsvéti, csak megfelelő szalvéta kell. Megfelelő, pedig az, aminek minden oldalán ugyanaz a minta van, és félbe, majd háromszögre vágva is érvényesül.  Egy spárgát kifeszítettem, majd ráakasztgattam a szalvétákat, és alul egy csepp ragasztóval összeragasztottam. És a húsvéti fa még nincs is kész, amihez meg tegnap egy nagy biciklitúra keretében akartunk barkaágat gyűjteni, de sajnos későn érkeztünk és a környéken már mind elvirágzott. Kárpótlásul viszont láttunk gyönyörű lepkéket, és egy egész őz csordát legelészni. :) 

Az e havi kultúrprogramomat szerdán letudhattam megint a kecskeméti Katona József Színházban. Ebben a hónapban a Bánk bánra szólt a bérlet, ami miatt izgultam kicsit, mert egyszer már láttam opera előadásban és enyhén szólva sem hagyott bennem mély nyomokat. Gondoltam csak tizenpár évvel idősebb vagyok, ne akadjak már le ezen, így örömmel mentem. Műsorfüzetem nem volt és most még a neten sem néztem utána, így csak ott, az előadás első percében döbbentem rá, hogy ez bizony nem az a Bánk bán, hanem egy feldolgozás, ami inkább egy mai nyelvezetre átfordított vígjáték, de megtartva a történet eredetijét a tragikus végkifejlettel. Kellett azért legalább tíz perc, hogy átállítsam az agyam, hogy jó, akkor most ez van és nem a klasszikus változat, és más szemmel kell nézni. Onnantól kezdve már kezdett érdekes lenni és még tetszett is. Egyébként úgy tűnt nem csak én vagyok ennyire rutintalan színházba járó, mert többfelől hallottam a megdöbbent sutyorgásokat, de a végén mindenhonnan csak a vastapsot lehetett hallani, és nem gondolnám, hogy csak udvariasságból. Tényleg jók voltak.

Lilus és Ferkóm aznap este egymást boldogították, és az elalvást megkönnyítendő Bogyó és Babóca nézéstől eltekintve minden a szokásos mederben zajlott. Bár azon is Ferkó aludt el hamarabb, Lilus meg a DVD lejárta után ébresztgette, hogy ugyan menjenek már fel aludni. Háromnegyed tízkor!!! Renitens banda! Így hagyja őket kettesben az ember lánya! :)

Most elteszem magam, de Lilusról még jövök beszámolóval, csak már ezt is egy órája írom és alig látok.