A történet kicsivel több, mint tíz évvel ezelőtt kezdődik, amikor megvettem az első N. telefonomat, amit annyira megszerettem, hogy én akkor örök hűséget fogadtam neki. Nem a telefonnak, a márkának. Követte őt még kettő N., aztán amikor lehetőségem nyílt kormányzati flottában kicsi pénzért szuper telefont venni, akkor az ördög képében elcsábított egy fekete, lapos, kinyithatós M.. Cirka négy hónapja volt az enyém, amikor egy sok zsebes kis nyári táskámmal együtt (aminek csak egyetlen zsebét nem nyitottam ki, vajon melyiket?) beraktam a mosógépbe egy két órás programra és ezt csak akkor vettem észre mikor lejárt a mosás. Azonnal meghalt, csak a memóriakártya élte túl, minden sérülés nélkül (azóta is azt használom). Rejtély, de a szervizben bevették 5000 forintért. Vajon mit csinálhattak vele? Na ezek után sűrűn bocsánatot kértem a N. -tól és lett egy újabb példányom tőle, amivel megint elvoltunk egy ideig. De aztán...egyszer csak megjelent előttem S. La Fleur, egy újabb szerelem, ráadásul hihetetlen kedvező áron. Tartottam tőle, hogy nyomkodás helyett taperolnom kell állandóan a képernyőjét, de mivel szinte már nem is lehet más fajtát kapni, így gondoltam, majd megszokom. Hááát, ez nem sikerült annyira, de azért elvagyok vele. A N. -val nem volt semmi gond, elraktam a fiókba, hátha jó lesz egyszer valamire. Pár hete adtuk neki Ferkóm anyukájának és még neki is működik.
Mielőtt a lényegre térnék elmondom, hogy van egy rossz szokásom, mégpedig, hogy reggelente a farzsebembe rakom a telefonomat. Ennek azon egyszerű oka van, hogy a reggeli készülődés után, mikor leindulunk a nappaliba vinnem kell magammal pár dolgot. Csak hogy világos legyen, van két maci, egy nyúl, egy üveg víz, egy-két ruhadarab és néhány utolsó pillanatban felkapott hihetetlenül fontos játék, amit le kell vinni. Plusz Lili, akit nem viszek ugyan, de egyik kezem üres, hátha segíteni kell neki a lejövetelnél. És hogy miért nem fordulok kétszer? Pusztán lustaságból, pedig valószínűleg a fenekem sem panaszkodna egy extra lépcsőzésért. :S Szóval ennyi cucc mellé a telefon legbiztonságosabb helye a farzsebem.
És akkor a lényeg. Indulás előtt még elintézem folyó ügyeimet és már jártam párszor úgy, hogy hallottam egy koppanást. Nagy lélegzet, hátrapillant, nyugtáz, hogy oké, ezt megúsztuk, csak a csempére esett. A héten egyik nap koppanás helyett azt hallottam, blutty. Fejhez csap, káromkodik, telefont kibányász, szétszed, hajszárítót ráállít és már be is kúsznak a rémképek a tönkrement kis kedvencről. Azonban úgy tűnik, masszív a kicsike, mert azon kívül, hogy a fényképező gombját erősebben kell nyomni, talán már nem lesz nagyobb baja. Tanulság van persze, vegyem ki a zsebemből mielőtt wc-re ülök, de hát én már csak ilyen szétszórt vagyok. :) Ja, és hogy mindezt ne a gyerek előtt műveljem! :)
Aznap este Lilus kezéhez valahogy jobban hozzánőtt a saját HK rózsaszín játék telefonja, amitől a fürdőkádban sem vált meg. Szerintem már készült az akcióra. :) Eldiskurálgatott rajta a Mamival és az apjával, aztán egy hirtelen mozdulattal víz alá nyomta játékszert. A zene azonnal megszűnt rajta, és ekkor már röhögve hívtam Ferkómat, hogy ugyan nézze már meg mennyire okos gyerekünk van, hát milyen gyorsan tanul az anyjától! Na ilyenkor próbálja az ember megmagyarázni a gyereknek, hogy van különbség az ostobaságból elkövetett és a szándékos telefon rongálás között. Bár már az is csoda, hogy nem a budiba merítette bele. Azóta a HK telefon is megjavult, egy éjszakát száradt a kályha előtt és visszanyerte a hangját. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése