Visszatérve az utolsó bölcsis bejegyzésre amiben az alvást említettem, a helyzet úgy alakult, hogy hétfőn még nem történt meg ez a nagy esemény, mert habár Lilus nem sírt, elaludni sem akart, pedig piszkosul fáradt volt. Így inkább elmentem érte. Keddtől kezdve viszont már átütő sikert arattak, mert egy kis nyűglődés után hamar elaludt, és így volt ez azóta minden nap. Én pedig fellélegeztem végre egy kicsit, mert ez volt az amitől igazán féltettem. Egyébként is, de most aztán végképp nagyon büszke vagyok rá, mert csak elképzelni tudom, hogy mennyire nehéz lehetett neki rávenni magát a nélkülem való elalvásra. És még azért is nagyon ügyes, mert ugyan hamar felébred, de valamelyik nap például másfél órát feküdt még az ágyában és hagyta a többieket szunyálni. Szerdán, amikor mentem érte (a héten még uzsonna előtt mentem mindig) a mellette fekvő kisfiúval suttogva diskuráltak éppen valamiről. :) Azt mondják egyre többet próbál barátkozni, de egyelőre a nyugisabb gyerekeket szemelte ki magának. Jaj, de nehéz lehet ez is! Beilleszkedni egy összeszokott kis társaságba...
Látom rajta, hogy kezd kicsit lenyugodni, mert ha megyek érte már nem dobálózik és ráncolja a homlokát (amit egyébként nagyon édesen csinál :)), hanem azonnal felcsillan a szeme és örömében azt sem tudja mihez kapjon először. Reggelente ugyan még tesz egy gyenge próbálkozást az elindulásnál, de ha elég szemfüles vagyok meg tudom előzni az ellenállását. Bogyó és Babóca nézés közben egész jól el lehet készülni. :) Amikor ott hagyom már nem sír, egy puszi után önállóan bemegy a terembe, már nem a nyakamból kell levakarnom. Nem vagyok elbizakodott, gyanítom ezen a téren lesznek még hullámvölgyek, addig viszont örülök minden jól indult napnak.
Mivel viszonylag keveset alszik ebéd után, estére annyira elfárad, hogy a vacsora-fürdés-fekvés körül is bepróbálkozik egy kis hisztivel, természetesen minden esetben valami piszlicsáré dolog miatt. Ferkómmal együtt fel kell kötnünk a gatyaszárat, hogy ne fogjon ki rajtunk a kis bestia, és hát azt hiszem minden nap tanulunk valamit, türelmet mindenképp. Viszont este nyolckor már édesdeden alszik, éjjel egyszer megébred és nem alszik vissza magától, csak ha mellé bújok, de aztán reggelig nyugi van és szinte ébreszteni sem kell, mert már magától is időben felkel.
Így három hét után már azt is biztosan mondhatom, hogy látom a pozitív hatásait a bölcsinek. Szerintem a szobatisztaság felé is ugrottunk egyet és itt nyert bizonyosságot az, hogy nem kell ezt elhamarkodni, jön magától is, ha megérett a dolog. Pár hónapja Lilusnak már volt pár sikeres próbálkozása, de érdeklődése hiányában nem forszíroztuk különösebben. Pár napja viszont ő maga kéri reggel és este a bilit, és tényleg belepisil, a bölcsődében pedig ráül a kis wc-re, de ott még nem hagy semmit. :) A másik, hogy olyan mondókákat mond el elejétől a végéig, amiket itthon már tanultunk, de mégis azóta mondja, mióta ott is hallja.
Hamarosan szoknia kell, hogy korán megyünk (most még kilencre jártunk), mert ha dolgozom, akkor bizony hétre ott kell lennünk, de ha fokozatosan csináljuk, akkor remélem ezzel sem lesz gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése