Szép, szép, de nekem már elég

Szeretem az ilyen hóban gazdag, fagyos, de azért napsütötte telet, viszont most igazán nem bánnám, ha már a tavasz szele lengedezne erre. Utoljára talán gyerekkoromban volt ekkora, és ilyen sokáig kitartó hó, amire egyébként jó visszaemlékezni. Ferkómmal szoktunk nosztalgiázni azon, hogy milyen is volt, amikor a téli szünet szinte végig így telt, mennyit játszottunk a környékbeli gyerekekkel. Meg se kottyant akkor ez a nagy hideg, reggel kimentünk, hógolyóztunk, csúszkáltunk, fakutyáztunk, napközben egyszer talán levedlettük az átázott ruháinkat, esetleg ettünk valamit, aztán estig megint nem láttak bennünket a szüleink. :) 

Nem tudom Lili fog-e még valaha ekkora havat látni, mindenesetre most a látványával megelégszik és örömködve mutogat kifelé, hogy Anya, habos (havas)!  :) Közelebbi barátságba nem igen kerültek, egyrészt mert valószínűleg pont akkor fázott  meg, amikor egy hete elkezdett esni a jeges szél kíséretében, és éppen babakocsival úton voltunk. :S Másrészt a betegség miatt sok időt nem töltünk kint ebben a hidegben, és egyébként sem élvezi különösebben, hogy beöltöztetve pingvin lépésekkel bír csak közlekedni. Öt perc után közli is, hogy Elfájadtam!, és cipelteti a popóját. Pedig én beterveztem, hogy megfűzöm a sógoromat egy traktorral húzós szánkózásra, ami mondjuk még nincs elvetve az időjárás előrejelzést tekintve.

Szeretem a szomszédok kertjét, ilyenkor el tudom képzelni, hogy egy erdő mellett, vagy a hegyekben lakunk. De jó is volna! :)

Hólapátolók :)

 Csak tudnám mi volt a terve a pecabottal! :)

Hójembej!