Bölcsi, és annak utóhatásai című fejezet

Az a helyzet, hogy Lilus, mint minden másban, a bölcsődébe való beszokásban is követi a nagykönyvben előírtakat. Mármint azt, hogy normális gyerek módjára roppantul megviseli a kis lelkivilágát. Tudom én, hogy így van ez jól, mert ez is a folyamat része, de borzasztóan sajnálom érte, és sokszor nehéz a saját érzéseimet ezzel kapcsolatban rejtegetni előle, mindig pozitívnak és legfőképp türelmesnek lenni. A múlt hét végére már finomodott a helyzet, péntek reggel (és tegnap, meg ma is) már nem sírt, csak folyton azt hajtogatta, hogy Anya, majad!, Anya majad!, mármint vele, ott, ahol ő igazából úgy tűnik szeret lenni. Merthogy hiányol egész délelőtt, de el lehet terelni a figyelmét, együttműködő mindenben és ami a lényeg, hogy sokat ebédel, ami nála biztos jele annak, hogy jól érzi magát. Engem persze amellett, hogy lóg rajtam egész délután, hatalmas puszikkal és ölelgetésekkel bombáz, büntet is keményen, amiért ott merészelem hagyni. Verekszik is néha (engem üt), és újabban megint irigy, bár ez ügyben hajlandó a kompromisszumokra. A legváratlanabb pillanatokban kapja el egy-egy hisztiroham, és mondanom sem kell  minden esetben valami teljesen banális dolog miatt.  Nehéz figyelmen kívül hagyni a vergődését, mert egyrészt sajnálom és szeretném megbékíteni, másrészt annyira behergeli magát, hogy az már tényleg ijesztő, tőle legalábbis szokatlan ez a viselkedés. Ma még nem alszik ott, de a hétvége felé talán már próbálkozunk vele, na és ettől már tényleg félek előre, mert itthon sem alszik el nélkülem, és elképzelni sem tudom, hogy ott hogyan tudják ezt majd kezelni. Mivel itthon vagyok még egy ideig, ha ez nagyon nehezen menne, akkor talán húzom még egy kicsit ezt a dolgot. Bár nem is tudom mi lenne a jobb. :(

Tegnap farsang volt náluk és ő nyuszilánynak öltözött, irtó édes volt, de nem hagyta magát fényképezni, így nem tudom megmutatni. Ott végül nem volt hajlandó felvenni a nyuszifüleket és nagyon tartózkodóan viselkedett, de egy idő után feloldódott, mert nyalánkságokkal teli csemegézős bulit tartottak, és hát egyértelmű, hogy hozzá a hasán át vezet az út. 

Amikor megyek érte az első pillanatban homlokráncolós mérges arcot vág és elhajítja a cumiját, majd megrepteti a nyulat és a macit is, aztán fél perces duzzogás után a nyakamba ugrik. Csak hogy tudjak róla, ő most rettentően haragszik, de azért szeret. Imádom! :)