Első vonatozás

Az utolsó, szép nyár végi napokat kihasználva, pénteken végre valahára össze tudtuk hozni Zsuzsiékkal a kis vonatos túránkat. Terveztük már egész nyáron, de hol a meleg, hol egyéb elfoglaltságaink miatt nem indultunk útnak. Na nem nagy kalandozásra készültünk, csak a szomszédos városba. Zsuzsiék már elvonatoztak oda többször, mert ott lakik az anyukája és testvérei, így ők rutinosnak számítanak. Lilinek is szerettem volna megmutatni, mert emlékszem én mennyire élveztem gyerekkoromban az ilyen utakat. Nem volt autónk, amit cseppet sem bántam, soha nem hiányzott, kalandosabbak voltak így a nyári kis utazgatásaink. Szóval pénteken felkerekedtünk Lilivel és már délelőtt elmentünk Zsuzsiékhoz, ami szintén nem kis táv, én már akkor elfáradtam. :) Kicsit fárasztottuk a gyerekeket, majd egy gyors ebéd után leraktuk őket aludni. Gondoltam, hogy Lili itt nem hozza a három órát alvós formáját, de eggyel már beértem. Szinte egyszerre keltek Rolikával, így még játszhattak egy kicsit a vonat indulás előtt. A vonatnak persze nagyon megörültek, egész úton volt húúú meg haaa és még a kalauznak is ők adták a jegyet, persze a helytehez illő komolysággal. :) Nekem úgy tűnt Lili is igazán élvezte a röpke félórás utat, pedig mostanában a számára idegen helyzetekben tényleg eléggé tartózkodó. A kép zötykölődős-telefonos, bocsánat a minőségért.

A leszállás után sétáltunk egy nagyot, majd Halas főterén rohangáltak, kavicsokat gyűjtögettek, aztán találkoztunk Zsuzsi anyukájával, aki meginvitált minket vacsorára, így el is döntöttük, hogy csak a későbbi vonattal megyünk haza és előtte még játszóterezünk egy jót. Csak, hogy a gyerekek lássanak ilyet is. Ezért. :( 

Hazafelé elég fáradtak voltak, de jól elszórakoztatták egymást egész úton. Ez egy közös játékuk egyébként mostanában, ami abból áll, hogy Rolika nagyon komoly tekintettel (tényleg nem tudom, hogy bírja ki nevetés nélkül) vicces hangokat ad ki, vagy csőrikézik (erről majd kérek Zsuzsitól képet), Lili meg fülig érő szájjal rötyörészik, amitől aztán könnyesre nevetjük magunkat mindannyian. Ezt művelték most is, és még a vonaton ülők sem bírták ki mosolygás nélkül. :)

Nyolckor értünk haza, Lili már háromnegyed kilenckor az igazak álmát aludta, egészen reggelig.

A bónusz információ számomra az volt, hogy egy kiskorú gyermeket kísérő felnőtt kedvezményesen utazhat. Gondoltam megosztom, hátha más is él ilyen tudatlanságben és jól jön az infó.