Folyó ügyeink

Lilus szobatisztaságra való nevelése nálunk eddig annyiban merült ki, hogy vettünk neki egy bilit, aminek a rendeltetését naponta többször elmondom, ő meg lelkesen bólogat, majd ruhástul ráül és mondogatja, hogy pisi, pisi. Néha előveszi, beleülteti Bubu macit, aztán szól nekem, hogy Bubu pisi. Szóval tudja mire való, de még játéknak tekinti. Pozitív haladás mostanában, hogy fürdés előtt hagyjuk pucérkodni, és nem pisil be, hanem tartogatja és a fürdőkádba engedi el. Emellett szinte mindig szól, ha már nagyon tele van a pelus, vagy ha kakilt. 
Tegnap este Ferkóm kiszúrta, hogy nagyon toporog, ezért megpróbálta ráültetni a bilire. Nem akart, így nem sok gondolkodni valót hagyva közöltem vele, hogy akkor a Wc-re ültetem. Korábban már próbálkoztunk ezzel, de nagyon ellenállt, így nem erőltettük. Azt hiszem az egyik suttogós könyvben olvastam, hogy valaki úgy szoktatta Wc-re a gyereket, hogy fordítva ültette rá, mert így láthatta, hogy mit produkált. És lőn csoda, ez bejött! Már csurgatott is a drágám, aminek aztán nagyon megörültünk, ő nyomhatta meg a lehúzó gombot és integettünk a lefolyónak. Ma még nem volt ismétlés, de szerintem ez már megint egy kis  haladás, mire bölcsis lesz talán szobatisztává válik.

A másik történet nem ilyen boldogságos. Ma hajnalban ugyanis az ügyeleten kötöttem ki egy ronda felfázás miatt. Este éreztem, hogy valami nem oké, mert egyre többször látogattam a mellékhelyiséget és bizony nem volt kellemes a dolog. Fél kettőkor ébresztettem Ferkómat, hogy talán látnia kellene egy orvosnak, mert a szülés előtti állapothoz hasonló élményeim vannak (ami akkor a mindjártgyerekünklesz helyzet miatt szinte öröm volt, most viszont elég ijesztő) és nem szeretnék a doktornőm délutáni rendeléséig várni. Szegény nővéremet a legmélyebb álmából felverve átugrasztottam hozzánk, hogy Lilusra vigyázzon, amíg elmegyünk. Minden imám így hallgattasson meg, pont a dokim volt ügyeletben. Valószínűleg nem sokan estek be rajtam kívül, mert őt is sikerült álmából kelteni. Komolyan, még nekem volt lelkiismeret furdalásom. Megállapította, amire gyanakodtam, aztán kaptam egy lórúgásos görcsoldó injekciót a bal farpofámba, ami azóta is úgy fáj, mintha izomlázam lenne. Ha már lusta vagyok és nem mozgok, legalább ettől legyen, nem igaz? Kaptam még antibiotikumra receptet, amit persze ebben a csodás városban nem lehet kiváltani az éjszaka közepén, mert a három (!) gyógyszertár egyike sem tart ügyeletet. Még jó, hogy nem Lilinek kellett gyógyszer! Azért bizony autózgathatnánk a húsz kilométerre lévő városba. Én viszont inkább vártam reggelig, hogy kinyissanak a helyiek. Kicsit gondolkodóba estem az antibiotikummal kapcsolatban, mert nagyon nem vagyok a híve. Most azért úgy éreztem nem árthat, de ha holnapra javulok, akkor az öt napos kúrát háromra rövidítem, és homeopátiával egészítem ki. Holnap meg is rendelem a patikában, legyen itthon a biztonság kedvéért. Úgy tűnik most már megmaradok,hajnalban erre még nem mertem volna megesküdni. :)