Hajas ügyek

Röviden: ma fodrásznál voltam. Kár volt.

Bővebben: Esedékes volt már egy kis fazonigazítás Ferkónak és nekem, ezért ma fodrászhoz mentünk hajat vágatni. Én egészen be voltam lelkesülve, hogy valamit úgy változtatnék, de ne legyen drasztikus csak mégis történjen már valami változás a fejemmel. Ez az idő a hibás, olyan tavasz feelingem van, akkor szoktam bezsongani ennyire. A fodrász is örült, mert ő meg az a fajta, aki szeret és tud is újat alkotni. Megbeszéltük hát, hogy többet vág a hajamból, mint szokott, de nem viszi túlzásba. Nem is vitte, viszont nem gondoltam át én ezt a dolgot rendesen (mer a tavaszi zsongás, ugye!), és a végeredmény az én szememmel nézve pocsék lett. A fazon egyébként egyáltalán nem rossz, csak éppen nekem a saját fejemen idegen. Ferkó szerint jó, de a legőszintébb barátom mégiscsak a tükör, és szerinte inkább hajazok most a fejformámmal E.T.-re, mint magamra. Nekem nem áll jól a túl rövid, mert fiús leszek tőle. Ezzel meg is tudnék barátkozni, mert pár hét és egész jó, csajosabb formája lehet, de a nagyobb gondom nem ez, hanem, hogy Lilustól is elvettem valamit. Úgy szokott elaludni, hogy előtte összebújunk, csavargatja a hajamat, így ellazul és letehetem aludni. Az ebéd utáni alvásnál szegénykém próbálta volna, de nemigen volt mit és hiába helyezkedtem, hogy máshol elérje a hosszabb tincseket, nem volt neki jó sehogy sem, végül majd félórás hiszti és sírás után bírt elaludni. Utána aztán nekem is volt sírhatnékom, meg a legszívesebben a fejemet vertem volna a falba, hogy mekkora egy ostoba anya vagyok már én, hogy erre nem gondoltam. Az esti altatás ennél azért jobban alakult. Édes volt, ahogy körbe vizslatta a fejemet, kereste a hajam a megszokott helyen, a nyakamnál, de végül beérte a maradék piszkálgatásával, és el tudott aludni a kezemben öt perc alatt. Esélyem nem volt, hogy elpilledés előtt letegyem. Nem bántam! :)

Mivel mindig igyekszem optimista lenni, és mindenben megtalálni a jót, a mai napnak is van pozitívuma. Pl. már előre megspóroltam 2500 forintot (a fodrászom ennyiért mos, vág, szárít és ken mindenféle kence-ficét a hajamra), mert háromhavonta járok fodrászhoz, de most fél évig nem kell mennem. Addigra talán megnő akkorára, mint volt. És pozitívum az is, hogy Zsuzsival fájdalomdíjként megittunk egy nagyon finom vaníliafagylaltos jeges kávét a fagyizóban. Mert kellett a lelkünknek! :)