Igyekszem nem azon szörnyülködni minden nap, hogy milyen gyorsan telik az idő, hogy Lilus mindjárt másfél éves, aztán ripsz-ropsz eltelnek megint a hónapok és betölti a két évet. Tudom, hogy nem kellene még ezen agyalnom, de azért is lett aktuális ez a bejegyzés, mert a múlt héten bölcsőde látogatáson voltunk.
A helyzet az, hogy januártól oda fog járni és már most jelezni kellett a szándékunkat, mert ősztől várólistás lesz a felvétel. Kényszerhelyzet, ez van! :S Örülök, hogy nem most kell mennie, mert a bölcsőde épülete felújítás alatt van, így átmenetileg az oviban kaptak helyet. Ezzel nincs is gond, mert természetesen ürítettek ki számukra termeket, viszont az udvar elég durva. Lekerítettek nekik egy kis részt, ami finoman szólva is alig alkalmas udvarnak. Van bent egy rakás homok, egy mászóka, egy fa, ami pont oda nem ad árnyékot egész nap, és kb. 20 gyerek. Sajnos szükséghelyzet ez is! Az azért megnyugtató volt már előre is, hogy figyelembe veszik melyik gondozónőhöz szeretnénk Lilust íratni. Nem vagyok egy problémázós ember, de nekem nem mindegy kire fogom bízni nap mint nap a gyerekemet. Így is nehéz szívvel fogom ott hagyni, mert félek attól, hogy mennyi mindenről lemaradok a fejlődését tekintve. Én úgy érzem az az ideális, ha három éves koráig a szülővel lehet otthon a gyerek, aztán az ovi már jöhet. Próbálom úgy nézni a dolgokat, hogy még szerencsések is vagyunk, mert legalább a két évre meg van a lehetőségünk. Fel sem tudom fogni azt az embertelenséget, ami külföldön folyik, hogy pár hetes vagy hónapos gyerekeket kell otthon hagyni vadidegenekre, vagy bölcsődébe adni. Remélem ebben soha nem fogjuk őket majmolni!
Kicsit ott is maradtunk, és persze azonnal lecsaptak a gyerekek az új húsra. :) Körbevették, mint hangyák a morzsákat és mindegyik egyszerre mondta neki a magáét. Ő meg csak pislogott és mosolygott zavartan, hogy mi is ez a nagy érdeklődés. Volt három ismerős kis barátja is, akik persze büszkén mondogatták, hogy Itt van a Lili!, Én ismerem a Lilit! Édesek voltak nagyon! :) Jövőre ők már nem lesznek ott, de biztos akad majd egy-két cimbora. Könnyen barátkozós kislány, így szerintem nem lesz majd gond. A beszoktatós időszak itt két hét, ennyi idő alatt az anyukának fokozatosan le kell kopnia a gyerekről. Biztos lesz majd néha sírás-rívás, de vagyok annyira önző, hogy ennek még örüljek is, mert csak ne legyen már mindegy neki, hogy ott vagyok-e vagy sem. Aztán az is elég valószínű, hogy én leszek az, aki több könnyet hullajt majd az ajtón kívül. :(
A helyzet az, hogy januártól oda fog járni és már most jelezni kellett a szándékunkat, mert ősztől várólistás lesz a felvétel. Kényszerhelyzet, ez van! :S Örülök, hogy nem most kell mennie, mert a bölcsőde épülete felújítás alatt van, így átmenetileg az oviban kaptak helyet. Ezzel nincs is gond, mert természetesen ürítettek ki számukra termeket, viszont az udvar elég durva. Lekerítettek nekik egy kis részt, ami finoman szólva is alig alkalmas udvarnak. Van bent egy rakás homok, egy mászóka, egy fa, ami pont oda nem ad árnyékot egész nap, és kb. 20 gyerek. Sajnos szükséghelyzet ez is! Az azért megnyugtató volt már előre is, hogy figyelembe veszik melyik gondozónőhöz szeretnénk Lilust íratni. Nem vagyok egy problémázós ember, de nekem nem mindegy kire fogom bízni nap mint nap a gyerekemet. Így is nehéz szívvel fogom ott hagyni, mert félek attól, hogy mennyi mindenről lemaradok a fejlődését tekintve. Én úgy érzem az az ideális, ha három éves koráig a szülővel lehet otthon a gyerek, aztán az ovi már jöhet. Próbálom úgy nézni a dolgokat, hogy még szerencsések is vagyunk, mert legalább a két évre meg van a lehetőségünk. Fel sem tudom fogni azt az embertelenséget, ami külföldön folyik, hogy pár hetes vagy hónapos gyerekeket kell otthon hagyni vadidegenekre, vagy bölcsődébe adni. Remélem ebben soha nem fogjuk őket majmolni!
Kicsit ott is maradtunk, és persze azonnal lecsaptak a gyerekek az új húsra. :) Körbevették, mint hangyák a morzsákat és mindegyik egyszerre mondta neki a magáét. Ő meg csak pislogott és mosolygott zavartan, hogy mi is ez a nagy érdeklődés. Volt három ismerős kis barátja is, akik persze büszkén mondogatták, hogy Itt van a Lili!, Én ismerem a Lilit! Édesek voltak nagyon! :) Jövőre ők már nem lesznek ott, de biztos akad majd egy-két cimbora. Könnyen barátkozós kislány, így szerintem nem lesz majd gond. A beszoktatós időszak itt két hét, ennyi idő alatt az anyukának fokozatosan le kell kopnia a gyerekről. Biztos lesz majd néha sírás-rívás, de vagyok annyira önző, hogy ennek még örüljek is, mert csak ne legyen már mindegy neki, hogy ott vagyok-e vagy sem. Aztán az is elég valószínű, hogy én leszek az, aki több könnyet hullajt majd az ajtón kívül. :(
Kitartás Nóri Neked!:) Lili biztos könnyebben fogja venni, de ők még ilyen kis rugalmasak. (Viszont a nyugati 'divattól' engem is ráz a hideg...)
VálaszTörlésKöszi a biztatást Judit! Ha elérkezik az ideje, kell is ezt majd belém sulykolni minden nap! :)
VálaszTörlés