Már egy hete történt, hogy Lilus a reggeli ébredés utáni összebújós henyélés közben mintha elfelejtette volna, hogy ő bizony még szopizni szokott. Gondoltam egy merészet és úgy döntöttem, hogy akkor megpróbálkozom itt véget vetni az inkább már szertartássá vált reggeli falatozásnak. Nagyon kíváncsi voltam az ezt követő reggelekre, hogy vajon mit szól hozzá. Másnap persze már eszébe jutott és keresgélte a táplálék forrást, én viszont próbáltam nagyon határozottan elterelni a figyelmét, és szerencsére sikerült is mielőtt kitört volna egy kisebb-nagyobb hiszti. Közben majd megszakadt a szívem. :( Mostanra, minden nehézség nélkül eljutottunk oda, hogy megelégszik a szimplán összebújással és a hajam csavargatásával. Ezt egyébként annyira imádom, kivéve, azon ritka alkalmakat, amikor bedurvul és beletép. Kicsit sajnálom, mert szerettem ezt az időszakot, viszont úgy érzem van egy egészséges határ, ami számunkra elérkezett. Persze nem azt mondom, hogy elítélem azokat, akik ennél tovább folytatják, mindenkinek szíve joga ezt eldönteni, nekem kb. ennyi fért bele. Nagyon szoptatás párti vagyok, és a vágyamat, hogy Lilust legalább fél évig ilyen módon is táplálhassam, már sikerült túlteljesíteni. 1 év, 3 hónap, 2 hét és 4 nap. Nagyképűség vagy nem, igenis büszke vagyok magunkra, de persze elismerem, hogy a természet is kegyes volt hozzánk ez ügyben. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése