A birodalom

Vasárnap, egy héttel a munkálatok megkezdése után kész lett a Lili szoba. Egy-két apróságtól eltekintve minden a helyén van. Egy nagyobb volumenű dolog még rám vár, mégpedig, hogy szeretnék a falra festeni valamit. Már körvonalazódik bennem az ötlet, csak nem született meg a teljes terv. A munka nagy részét, igazából szinte mindent, Ezermester Ferkóm végezte, glettelt kicsit, festett sokat, konvektort javított, szőnyeget szabtak be a sógorommal, bútort szerelt szét és össze, és még a függönyöket is felrakta helyettem. Saját bejáratú Superman. Klassz, mi? :) 

Ilyen volt két évvel ezelőtt. (Azért nem így nézett ki két évig, kicsit ki volt glancolva, hogy raktárszobának is alkalmas legyen.) Így viszont hatásosabb a változás. :)

Ilyen lett. 

A legnagyobb segítségünk természetesen Lilus volt, aki pakolászás közben lefutott egy maratont a két egymás mellett lévő szoba között. Ugyanis, annyira belejöttünk a bútorrángatásba, hogy ha már lúd, legyen kövér, a mi szobánkat is átrendeztük egy kicsit. Bár inkább nagyon. Segített nekem takarítani, szét összepakolni, ruhás kosarat kirámolni, fiókokat kiborogatni, porszívócsőbe dugdosni a konnektorba való vakdugókat, mert tök jó, hogy pont belefér, és úgy általában mindig a lábunk alá hozni valamit. De legalább nagyon élvezte, és ez a lényeg!

Takarítás közben, a szülés után megmaradt, használatlan, majd remélem még jó lesz valamikor jelszóval elrakott textilbugyival a fején. Ez egyébként egy újabb hobbi. Nem a textilbugyi, hanem úgy általában a dolgok fejre húzása. A másik az apja fején volt, de ilyen képpel inkább nem sokkolok senkit.

A szoba amúgy sikert aratott, büszkén vezetett be minden érdeklődő családtagot, akik egy Canossa-járás keretében mind meg is jelentek még vasárnap. :) Első éjszaka elég rosszul aludt, de gyanús, hogy nem a szoba zavarta meg, mert ilyen akkor is előfordult, amikor velünk volt, és a tegnap éjjel kifejezetten jól telt. Szerintem nekünk inkább szokni kell a helyzetet, mint neki, én legalábbis még a feldolgozás fázisában vagyok. :(