Emlékek II.

Hajnalban már nagyon fáradt voltam, mert szinte egy napja nem aludtam, így kaptam egy kis nyugtató féleséget, amitől bírtam pihenni másfél órát, majd újult erővel (ha-ha) ébredtem. Innentől kezdve már sűrűsödtek az események, de hogy finoman fogalmazzak, az út még mindig nem nyílt meg előtted rendesen. Emiatt elég nehéz helyzetbe kerültünk mindketten. Felmerült a lehetősége, hogy császármetszéssel segítenek a világra, de én ezt nagyon-nagyon nem akartam és a te szívhangod is rendben volt, ezért maradtál szépen odabent. Majd reggel 8 óra körül már éreztem, hogy borzasztóan szeretnél kibújni, így elkezdhettem végre segíteni neked ebben. Sajnos azonban ez nem ment túl egyszerűen, és akkor azt hittem csak az én bénaságom miatt, de aztán elmondták, hogy bizony nem volt ez egy egyszerű szülés egyébként sem, és a kimerültségem csak plusz problémát jelentett. A végén még meg is ijesztettek a vákuumos készülék használatával, amitől szerintem te is megijedhettél, mert úgy repültél ki Évi féltő karjaiba, hogy alig bírt elkapni. :D Apukád azóta is azon aggódik, hogy biztos nem ejtettek-e le, mert nem látta, ahogyan elkaptak. :) Az apukák már csak ilyen aggódósak. Egyébként itt szeretném megjegyezni, hogy nagyon büszke voltam és vagyok rá, mert mellettem volt végig és azóta is nagy segítséget jelent számunkra. :) 2010. január 24-én, egy havas vasárnapon 9 óra 20 perckor 3250 grammal és 53 centivel láttad meg a napvilágot és tetted boldogabbá az életünket. :)

Olyan legyen életed, mint a friss virág,
Boldogság kísérjen egy életen át.
Légy az, ami szeretnél lenni,

ne feledd, mi mindig fogunk szeretni.

Nagyon-nagyon Sok Boldog Születésnapot kívánunk Neked!