2012. április 1., vasárnap

A vonzás törvénye

Most jól nyakon kéne vágni magamat, amiért hagytam, hogy a negatív gondolatok kússzanak be többségében a fejembe, mert sikeresen bevonzottam egy betegséget Lilusnak és még az időzítésbe is beletrafáltam. Csütörtökön éjjel, háromnapi orrfolyás- és köhögésmentes nap után arra ébredtünk, hogy Lili ugatva köhög, sír és közben ijesztően sípol a tüdeje. Igyekeztünk nem pánikolni és szerencsére hamar megnyugodott, de persze másnap reggel azonnal megcéloztuk a doktornénit. A múltkor már egész jóban voltak, most viszont éktelen visításban tört ki mikor meglátta, így szinte vizsgálat nélkül is hallhatta azt a szörnyű hangot és azonnal leszögezte, hogy igen nagy valószínűséggel Lilus a Ferkóm ágán lévő gyermekek után megörökölte ezt az ugatós, köhögős nyavalyát. Én azért még reménykedem, hogy ez csak egyszeri alkalom volt. Ez az egyetlen dolog, aminek arról az oldalról való genetikai továbbörökítését szívesen kihagytam volna, és tessék, bejött. Köszi univerzum, nesze neked pozitív gondolkodás! :( 
Bölcsibe csak Húsvét után mehet, így jön képbe ugyebár az időzítés, amire meg sikeresen rágörcsöltem, hogy ne akkor legyen már beteg (egyébként se!)mikor dolgozni megyek. Holnapután kezdek, és ezer százalék, hogy nem díjaznák rögtön a szabadságot, de még a táppénzt sem, így Ferkóm és Nővéremék egymás közt osztják a felvigyázást. Az már tényleg apróság, hogy én meg ettől mennyire pocsékul érzem magam. :( A lényeg, hogy Lilus már gyógyulgat, és remélem a húsvéti nyuszi érkezéséig megerősödik és újra "munkába" állhat ő is.

Egyedül íhajájok!

Azt a fontos eseményt meg még nem is említettem, hogy  Csibimanóm már két hete nem cumizik, mert a cumikat elvitte az a büdös macska a cica. Nem magával a cumizással volt bajunk, hanem azzal, hogy már hetente kettőt rágott szét. Az utolsó fogzáskor kezdte és a bölcsőde kezdéssel az idegeskedés csak rontott a helyzeten, folyton azt rágta, de nem volt tőle nyugodtabb. Inkább kellék volt már, mint vigasztárgy. A négy napos ünnep kapóra jött a leszoktatáshoz, próbáltam én is jobban odafigyelni, hogy ne maradjon soha szem előtt. Két napig az esti elalváshoz még odaadtam (érdekes, de első naptól kezdve a délutáni alvásnál már el sem kérte), aztán már csak két éjszaka, mikor megébredt. Az ötödik éjjel már nem is hiányolta. Azóta néha emlegeti, de könnyen el lehet terelni a figyelmét és már maga is nevetve közli, hogy Cica eeevitte cumimat! Azért látom, hogy kicsit megviseli, mert sokszor apró dolgok miatt is nyűgösebb és sokszor rágja az ujjait vagy éppen azt ami a keze ügyébe kerül, de elfogadta a tényt, hogy neki már nincsen. A bölcsiben azóta egyszer sem kérte, pedig ott is van olyan, aki az alváshoz használja. Ügyes nagylány lett...:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése