Már vagy tíz perce folyamatosan ugráltam fel a gép előtt, mert Lilit hallottam felsírni az emeleten, de mire a lépcsőfordulóba értem már nem jött hang a szobából. Azt hittem megzavarodtam, vagy mi. Aztán meghallottam mi ez a vircsaft. A szomszédok nyamvadt macskái udvaroltak éppen egymásnak, vagy már az udvarlás utáni fázisban szerették egymást, és persze a mi lakásunk előtt. Kegyetlen voltam és felnyomtam nekik a kinti lámpát, nesztek macskuszok, ehhez mit szóltok? Semmit. Hidegvérrel folytatták tovább. Belegondolva ez tényleg kegyetlenség volt, valahogy én sem szeretném, ha egy reflektort nyomnának az arcomba, mikor Ferkóm ily módon udvarol nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése