2013. február 4., hétfő

A gyanús csendről

Próbálom felidézni magamban,  tudok-e olyan esetet mondani, amikor a gyanús csend valami rosszaságot, huncutságot takart volna, de nem emlékszem ilyenre, a mai napig. A reggeli készülődés közben, Lilus otthagyott minket a szobában és eltávozott a fürdőszobába. Ez nem különösebb esemény, sokszor a dolgát végezni is egyedül jár. Ferkóm vasalta az ingét (igen, Ő egy ilyen rendes ember) és közben beszélgettünk. Eltelt egy kis idő, mikor feltűnt, hogy valami koppant, majd a szemem sarkából láttam, hogy beljebb csukódik a fürdőszoba ajtó. Nem siettem, mert hallottam, hogy motoszkál. Majd nagy csend. Gyanús csend. 
Liluskám, mit csinálsz? - kérdezem én.
Anya ne gyere be...-mondja ő, kis remegéssel a hangjában.
Persze, hogy bemegyek, Ferkó a nyomomban. A kép ami elénk tárul, hogy Lili nagy műgonddal lakkozza a körmét (kezét) a leglilább lakkal, amit talált. A rajtakapott azonnal megszeppenve és segítségkérően néz. Ekkor látjuk, hogy körülötte a csempe, a szőnyeg, sőt a zoknija (!) is lila lakkos. Mit ne mondjak uralkodni kellett magunkon, hogy fel ne röhögjünk hangosan. :) Annyira édes volt, mert mielőtt lebukott, próbálta eltüntetni a nyomokat. A kukában lila lakkos vécépapír darabokat találtam. Igyekeztem szigorú arcot vágni, és újfent elmondani, hogy egyedül ezt neki nem szabad és hogy szóljon, ha bajt csinált, ne akarja eltitkolni. Úgy tűnt megértette, de őszintén szólva várom a hasonló megmosolyogtató akciókat. A nap folyamán azért bevallotta, hogy először pirosra festette, de nem tetszett neki. 
Mit csináltál a piros körmöddel?
Beletöröltem Apa törülközőjébe...
És tényleg, megnéztem. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése